Egy mondatot akartam írni / egy olyan mondatot… – kezdeném én is, ahogyan Tatár Éva az Olvasói levél című versében, amelyet Esterházy Péter halálára írt. Igen, ennél nincs is nagyobb írói feladat. Hogy „olyan” mondatot írjunk. De mint olyan – az sokféle; mert mitől is lesz olyan, ha meg kell felelnie a magunk elvárásának, a mások olvasói ízlésének és a nagy irodalom kritikusainak. Az olyan: ami eltalálja a lényeget, ami összhangban van azzal a gondolattal, amit ki akarunk fejezni, ami egyedi és eredeti gondolat, ami a nem éppen egzakt irodalmi mércével mérve is érték. De hadd mondjak itt egy stílszerű hasonlatot: legyen az a mondat olyan, mint a gólöröm – gondolva napi aktualitásként az oroszországi foci vb-re és a focirajongó Esterházyra.
“A csend hangjai – Tatár Éva verseskötetének bemutatója (Papp András írása)” folytatás