TANULMÁNYOK
Hajdúnánáson születtem 1943. május 4-én. Ugyanott a Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségiztem, később voltam kozmetikus, könyvtáros.
Szakmunkás bizonyítványt Budapesten kaptam, népművelő-könyvtárosi képesítést a Debreceni Tanítóképzőben, újságíró diplomát a MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémián, Budapesten szereztem.
ÚJSÁGÍRÓKÉNT
Tatár Éva néven 1975-től publikálok.
Cikkeim hivatásosként, munkaviszonyban:
Hajdúszoboszló lap (Mezőgazdasági Üzemek Lapja), 1975-1980,
Hajdú-Bihari Napló (Megyei Napilap), 1980-2000.
Esetenként folyóiratokban, országos lapokban is publikáltam.
NYUGDÍJ UTÁN
Nyugdíjasként a Hajdúszoboszló városi lapban, a Kenézy Kórház lapjában, valamint a fürdőváros kulturális folyóiratában, a Szókimondóban jelennek meg írásaim. Főleg portrékat és interjúkat írok.
Sorozataim:
Eljátszom a gondolattal,
Vendégeink voltak,
A múlt tanúi,
Magánbeszélgetés.
Esetenként a megyei lapban is publikálok.
A Szókimondóban jelentek meg a verseim, ezen kívül 2013-ban Jégvirágzás, 2018-ban Csendfalak címmel magánkiadásban adtam közre egy-egy kötetnyi verset. Portrékötetem: Újságírók a művészetek vonzásában (Bakó, Bényei, Magyari) címmel 2019-ben jelent meg a Fekete Borbála Alapítvány kiadásában.
Elrendeltetések címmel regényt írtam, amely 2008. márciusától 2009. májusáig jelent meg folytatásokban a Szókimondóban.
EGYÉB TEVÉKENYSÉGEK
2010-ben létrehoztam a Fekete Borbála Alapítványt, amely Fekete Borbála munkásságát és emberszeretetét, pedagógiai módszereinek megóvását, népszerűsítését tűzte ki céljául.
Ennek érdekében létrehoztuk a Fekete Bori-díjat, amelyet minden évben egy olyan művésznek ítélünk oda, aki továbbviszi Fekete Borbála szellemiségét művészetében, vagy tanítványai művészeti nevelésében.
MAGÁNÉLETEM
Özvegy vagyok, a férjem 55 éves korában, 1995. január 2-án hunyt el. Két lányom, és három unokám van, ők és családjaik jelentik számomra a szűkebb, és a tágabb családi, baráti közösséget.