Az, hogy ő elmegy nem volt benne a pakliba, visszhangzik bennem, amit talán Psota Irén mondott, amikor megtudta, hogy meghalt Rutkai Éva. Mi is azt gondoltuk Vida Lajos mindig volt, és mindig lesz. Soha senkire nem számíthatott jobban ez a város, mint Rá. Nem hiszem, hogy lehetett tőle olyat kérni, amit meg ne tegyen, ha jó ügyről volt szó. Elvállalta, segített, vagy kisegített, hányszor kellett „beugrania”, átvállalni valakitől valamit: előadást tartott, lapot szerkesztett, kiállítást nyitott meg. Megtehette, mindent tudott erről a városról, kutatta a múltját, élte a jelenét, ismerte, és gyarlóságaikkal együtt szerette a szoboszlói embereket.
“Útravaló az „égi világba” – Vida Lajos halálhírére” folytatásSzerző: Tatár Éva
Miben áll a nagy titok?
Régen szeretnék elmesélni egy történetet, amelyik két nagyszerű emberről szól.
A történet kezdetén egyikük fiatal tanárnő, Fekete Borbálának hívják, az egri főiskola elvégzése után visszatért a faluba, ahol született, és átvette az iskolában özvegy édesanyja helyét a katedrán, aki betegsége miatt rokkant nyugdíjba kényszerül. Így a mamával és a szintén velük élő enyhén szellemi fogyatékos nénivel, maradhattak a szolgálati lakásban. (A nénit még abban az időben fogadták be, amikor a reformárus parókián éltek és négy gyerek ült a templom első sorában vasárnap délelőtt, amikor az édesapjuk prédikált. Borika, édesanyja halála után sem vált meg a nénitől. Míg élt vigyázott rá.) A pályakezdés után elkövetkező közel húsz évben a fiatal tanárnő Szentpéterszegen a tanítványai pallérozásában találta meg életének az értelmét, és épp úgy, mint lelkész édesapja ő is a „falu lelkiismerete, világító lámpása lett” írta később művészetének egyik méltatója. Szinte kulturális központ lett a lakásuk, ahol irodalomra, rajzra, a szépre, a jóra, de példaadással főként emberségre tanította kisdiákjait.
“Miben áll a nagy titok?” folytatásSzemélyes búcsú egy könyvtárostól
Drága Lulikám!
Mégis elmentél. Pedig már azt hittük van valaki, aki győztesként jön vissza a halál torkából. Kétszer is sikerült. Megvívtál vele, nem talált fogást rajtad. Visszavonulót fujt, s te integettél neki, na, nem a győztesek kevélységével – ezt az érzést te nem ismerted – hanem jóhiszeműen, derűsen, hálával. Azonban nem nyugodott bele, kivárta, míg védtelen vagy, és álmodban lopakodott vissza, tudta szemtől – szemben megint kudarcot vallana.
“Személyes búcsú egy könyvtárostól” folytatásA napfény színei, a színek fényei – Interjú Rácz Imre rajztanár-festőművésszel
A fények tiszták, a színek szikrázóak, feloldódnak a formák, a kontúrok, és emlékeztetnek az örömre.
Debrecen. Bár középiskolás kora óta folyamatosan festett, részt vett művésztelepeken, jelen voltak a képei csoportos kiállításokon, Rácz Imre mindig a tanítást helyezte előtérbe. Harmincöt évvel ezelőtt szerzett matematika rajz szakos diplomát, 1987-ig a Debreceni Eötvös utcai általános iskolában tanított, azóta a Debreceni Egyetem gyakorló általános iskolájának tanára. Debrecenben és Hajdú-Bihar Megyében általános és középiskolai rajz szaktanácsadói feladatokat lát el. Rácz Imre csak az utóbbi tíz évben döntött úgy megpróbál egyensúlyt teremteni a két tevékenység, a tanítás és a festés között.
“A napfény színei, a színek fényei – Interjú Rácz Imre rajztanár-festőművésszel” folytatásEgy alkotó rajztanár művészi világa – Interjú Török Anikó Medgyessy Ferenc-díjas festőművésszel
Elrejtett álmok, mesék, gondolatok megfejtésére invitálnak Török Anikó átlényegített képei.
“Egy alkotó rajztanár művészi világa – Interjú Török Anikó Medgyessy Ferenc-díjas festőművésszel” folytatás„Hagyom, hogy átjárjon a kor szelleme” – Beszélgetés Madarász Kathy Margit Ferenczy Noémi-díjas textilművésszel
Madarász Kathy Margit otthona újra és újra lenyűgöz festményeivel, az antik és népművészeti alkotásaival, berendezéseivel, aranyló textil iker faliképeivel, s modern tárgyaival. Árad a harmónia, a rend, olyan érzést váltva ki bennem, mintha egy míves ékszerdobozban ülnénk. Itt beszélgetünk.
“„Hagyom, hogy átjárjon a kor szelleme” – Beszélgetés Madarász Kathy Margit Ferenczy Noémi-díjas textilművésszel” folytatás„Nem a politika motivált, hanem a szakmai kihívás” – Beszélgetés Holoda Attila alpolgármesterrel
Hajdúszoboszlón a legizgalmasabb, a legszínesebb egyéniség számomra 2015 legelején Holoda Attila, akit tavaly önkormányzati képviselővé választottak Szoboszló 1-es számú választókerületében (a szavazatok 53 százalékát kapta), s ő lett az alpolgármester is. Városunk szülötte, sokunk által a gyermekkorától jól ismert olajmérnök, az országos szereplésével (a második Orbán-kormány helyettes államtitkára volt) hívta fel magára a figyelmet. A tisztségről három hónap után lemondott: nem tartóztatták.
Letegezem. Bátorítom, hogy tegezzen vissza, de azt mondja, nem tud. Így aztán Éva néni maradok, mint anno harminc-negyven évvel ezelőtt, amikor a négyes (ma Bárdos) iskolában – ahová vele egy időben az én gyerekeim is jártak – találkoztunk iskolai ünnepségeken. Holoda Attila ott volt mindig az iskola legjobbjai között, beszédet mondott vagy verselt, fuvolázott, vagy épp jutalomkönyvet vett át a kitűnő bizonyítványáért. Azt már a volt osztálytársaitól tudom, hogy Attila mindig őszinte, egyenes beszédű volt, már diákként megmondta társainak is, de a tanárainak is, ha igazságtalanságot tapasztalt, és olyan meggyőző magyarázatot fűzött hozzá, hogy el kellett fogadni. Számomra így 2015 elején evidensnek tűnt, hogy megkeressem, hogy beszélgessünk. Természetesen a gyermekkorral kezdjük.
“„Nem a politika motivált, hanem a szakmai kihívás” – Beszélgetés Holoda Attila alpolgármesterrel” folytatás„Az orvos a betegének tartozik felelősséggel” – Beszélgetés dr. Asztalos Lászlóval, Debrecenben az első veseátültetést végző sebésszel
Amikor 1991 nyarán először találkoztam dr. Asztalos László adjunktussal, és valakitől megtudtam, hogy felesége, Gál Gyöngyi gyermekorvos, a hajdúszoboszlói Hőgyes Endre Gimnázium igazgatójának lánya, megnyugodtam. Megvan a közös pont, megvan a fogódzó, megvan a bizalom – gondoltam –, amelynek kulcsszava: Szoboszló. Innen kezdjük a beszélgetést.
“„Az orvos a betegének tartozik felelősséggel” – Beszélgetés dr. Asztalos Lászlóval, Debrecenben az első veseátültetést végző sebésszel” folytatásÉlethivatása a rákos betegek gyógyítása – Beszélgetés dr. Tóth Lajos Barna sebésszel, egy új műtéti eljárásról, és minden másról…
Dr. Tóth Lajos Barna sebész idestova két éve előrehaladott állapotú hasüregi daganatos betegeket is gyógyít egy hazánkban újnak számító módszer segítségével. Az általa, Magyarországon elsőként végzett műtéti eljárás következtében, ha ideális állapotban kerülnek a műtőasztalára ezek a betegek, a néhány hónapos túlélési esélyük a sokszorosára nőhet, de akár teljes gyógyulás is elérhető.
Ennyi a hír, de mennyi szomorúság, félelem, izgalom, remény van mögötte. És mennyi öröm, amikor az orvos beszámol a gyógyulási esélyekről. Hány beteg ember, hány gyerek, hány szülő, hány családtag járkál fel-alá a nyíregyházi Jósa András Kórház Sebészeti Osztályának folyosóján, várva, hogy befejeződjenek a gyakran 6-8 órás műtétek, amelyeket a velem szemben ülő hajdúszoboszlói fiatal orvos végez. Míg beszélgetünk, többször megszólal a telefonja, mentegetőzik, nem teheti, hogy kikapcsolja, mert bármi történik a betegeivel, arról neki tudni kell, hiszen egyedül ő segíthet. Minderről beszélgetünk, de jóval korábbról kezdjük.
“Élethivatása a rákos betegek gyógyítása – Beszélgetés dr. Tóth Lajos Barna sebésszel, egy új műtéti eljárásról, és minden másról…” folytatás