Tatár Ilona Éva: „Aki engem látott, az látta az Atyát” – A hitélet tanúságtevői (Csohány János írása)

A könyv szerzőjéről, Tatár Ilona Éva újságíróról, a hajdúszoboszlói Szókimondó c. újság munkatársáról el lehet mondani, hogy sokszor jókor volt jó helyen. Csiha Kálmán és Tőkés László püspökökkel, továbbá László Károly kárpátaljai esperessel Hajdúszoboszlón készített interjút, Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolitát pedig még püspök korában kereste fel egy interjú érdekében. Ötvös László bibliagyűjtő református lelkipásztorral már egészen különleges az interjú készítésének indoka, ugyanis az újságíró és az interjúalany földiek, mindketten hajdúnánásiak, amint e sorok írója is.

“Tatár Ilona Éva: „Aki engem látott, az látta az Atyát” – A hitélet tanúságtevői (Csohány János írása)” folytatás

A csend hangjai – Tatár Éva verseskötetének bemutatója (Papp András írása)

Egy mondatot akartam írni / egy olyan mondatot… – kezdeném én is, ahogyan Tatár Éva az Olvasói levél című versében, amelyet Esterházy Péter halálára írt. Igen, ennél nincs is nagyobb írói feladat. Hogy „olyan” mondatot írjunk. De mint olyan – az sokféle; mert mitől is lesz olyan, ha meg kell felelnie a magunk elvárásának, a mások olvasói ízlésének és a nagy irodalom kritikusainak. Az olyan: ami eltalálja a lényeget, ami összhangban van azzal a gondolattal, amit ki akarunk fejezni, ami egyedi és eredeti gondolat, ami a nem éppen egzakt irodalmi mércével mérve is érték. De hadd mondjak itt egy stílszerű hasonlatot: legyen az a mondat olyan, mint a gólöröm – gondolva napi aktualitásként az oroszországi foci vb-re és a focirajongó Esterházyra.

“A csend hangjai – Tatár Éva verseskötetének bemutatója (Papp András írása)” folytatás

„A Gondolat reszket az Igazságért” – Tatár Éva: Csendfalak (Erdei Sándor írása)

Nagy irigység volt bennem valamikor, amikor a megyei lap újdondászaként legelőször a testvérlapunkhoz látogattunk, a Hajdú-Bihari Naplóhoz. Ott, Nagyváradon, Ady Endre városában majd’ mindegyik újságíró kollégámnak volt már egy-két kötete. Ez a költő-újságíró jelleg jobban jellemző volt rájuk, mint ránk, debreceniekre. Persze került jócskán nálunk is, akik írogattak. Nemcsak újságíró volt, hanem szépíró is Bényei József, Boda István, Szalai Csaba, Gulyás Imre, Magyari Vilmos, Sipos Ferenc, Hornyák András. Aztán a fiatalok is követték a példát: Csontos János, Vitéz Ferenc. (S e sorok írója is ott lébecolt valahol a sorban.) Bakó Endre, Cs. Nagy Ibolya, Arany Lajos asztaláról pedig szép irodalomkritikai-történeti esszék, tanulmányok kerültek ki a napi kötelező cikkpenzumok mellett.

Tatár Éváról leginkább akkor derült ki, hogy tulajdonképpen lírikus is, amikor már megszűnt újságíró lenni, ha egyáltalán lehetséges olyasmi, hogy az újságíró egyszercsak megszűnik újságíró lenni. A második kötete ez a lírikusnak, akiről mára egyértelműen bizonyossá vált, hogy érdemes rá figyelnünk. Sokan írogatnak ma verseket a hölgyek közül is Debrecenben, Hajdú-Biharban is, én kettőt becsülök igazán közülük: a hajdúböszörményi Kupás Csillát és a hajdúszoboszlói Tatár Évát.

“„A Gondolat reszket az Igazságért” – Tatár Éva: Csendfalak (Erdei Sándor írása)” folytatás